Hiába tornázol...

Ha nem calibur, akkor házibuli!

Van annak jócskán diszkrét bája, amikor nem kell odafigyelned arra, hogyan és mikor esel össze, mert tudod, hogy jó helyre és jó kezekbe zuhansz. Mondjuk a hányás letuszkolása a kádlefolyóba otthon nem a kedvenc szórakozása senkinek, de egy diszkós kemény elcsúszás esetén sem lehet garantálni, hogy ez nem kell megtörténjen másnap reggel.Kockázatminimalizálni lehet, bebaszni viszont kötelező!

A házibulinak meg van sikerkritériuma: az elégnél lényegesen több pia és nőknek faszik, fasziknak nők - már csak a szórakozás kedvéért, hogy a nyalás-szopás-baszás szentháromságról ne beszéljünk... azaz dehogynem, beszéljünk csak, mi a fasz pörgeti ezt a rohadt sárgolyót, ha nem ezek "fúj, ne legyél undorííítóó!" testnedvektől csöpögő, cuppogó jóságok.

Eccóval nekikezdeni a szervezésnek. Kell a hely. Lehet persze valakinek a lakása a helyszín, de ezzel bevállalja, hogy az ősök - '90-es évek eleje, tudjátok muterral/faterral együtt nyomulsz az 54 nm-en - beleköpnek a levesbe. Vagy beleisznak a sörbe, ami rosszabb... szóval az ideális helyszín egy hétvégi ház, lehetőleg elvetemült időpontban - ki a picsa gondolna kedd éjszakai bulira, nincs az az aranyos anyu - és megközelíthető helyen. Ezt nem kell túlspilázni, egyrészt van autó is, másrészt az uccsó buszmegállótól nem nagy dolog az a 1,5 km séta. Hazafelé vadabb a dolog, de legalább kiszellőzik kicsit a fejed.

Megvan a ház - Budakeszi mellett - megvan hogy megyünk ki ("Oli, meg a Bubóék autóval jönnek!"), megvan hogy jönnek nők ("Évi az jó, akkora a csöcse, hogy egy masszív fasz is maximum vicc közte"). Szóval a csapat nekiindul, itt már kezdődnek a problémák. Ugye kisöcsi soha nem a lassúságáról volt híres, már a ház előtt álló autóban/autóból is csak feküdni tud, hála a troátúr injekciónak, miközben muter gyümölcskosárral kínál a 10. erkélyéről. Ledobja, és amikor utánanéz, ippen sikerül az öcsém fejét visszapattintani a hátsó ülésre, mégiscsak hülyén mutatna ahogy eszméletlen részegen fekszik a kocsiban. Igen Anya, megeszi majd - de hol van, itt van mingyá jön, hopp megint vissza éééés alá a nejlonszatyor mert hány Te barom!, igen jól van, haggyámá Anya! Huh, siker, muter lenyugszik, visszahúzza a buksiját a Regős 4 tizedikének biztonságába és beletemetkezik a szomszédok hülyeségeibe. Mi meg akkor indulhatunk is, még csak 4 üveg BBK fogyott, rendőr úgyse lesz, Budakeszin meg már vár az Évi - meglátjátok, gigantikus a csöcse és ha ügyes vagy, hálásan szopik is!

Irány a ház, az utolsó kereszteződésben kicibáljuk a kinejlonozott hátsó ülésről a Bubót, mossuk már le a fejét bazz, így kicsit büdös és gusztustalan. Kék csap alá tesszük, kicsit magához tér, a házig jó lesz, ott meg majd elhanyatlik valahol... Kiszállok, buszmegálló, Évi érkezik - huh, ezek nagyobbak, mint emlékeztem, és kibaszta magát, itt kúrás lesz! - mosoly, mert jófejek vagyunk, diszkrét kétdecis első korty az Éva (ééérted!) vermutból. Fasza kis buli lesz ez! Mire mi a házhoz érünk, ropog a tábortűz, a piák már kibontva, a társaság meg felbomlott a "rohadtul bebaszok semmi nem érdekel" és a "baszni fogok, ha addig élek is" demarkációs vonalak mentén - persze ez nem a kibebaszott koreai félsziget, tehát azok a vonalak képlékenyek, főleg a látótávolságtól függenek, az meg ugye... alkohol kérdése az egész. Zene szól, kicsit groteszk a szőlőtőkék között emszíhammerező Kiscipó, valahogy nem annyira adja a becsapós a 30 centis sárban, de ki nem szarja le? Dumálás, pia fogy, hangulat emelkedik - mondjuk inkább színusz az, ájulásokkal és hányásokkal tarkítva - lassan beletemetkezünk - az üvegekbe üveges szemmel, vagy a nőkbe álló fasszal. Már aki ugye.

Évike rendes, fél óra alatt merevre issza magát, felcipeljük a padlástérbe és a négy ágy közül letesszük az elsőre. Kicsit vígasztalom, de valahogy nem rezonáns, az Istennek sem tudom értelmesen szétrakni a lábát, hogy hozzáférjek. A szopatást nem kockáztatom meg, ki tudja még megijed, azt én elvérzek, Ő meg megfullad. Hagyjuk, majd fellocsoljuk később, pina még nem szaladt el előlem. Lemegyek, Kiscipó még mindig szánt a tőkék között, az öcsém tökéletesen idióta fejjel próbálja értelmezni a körülötte folyó eseményeket, többen a tűz köré húzott kanapékon dumálgatnak... megfogom az egyik műanyag poharat (hogy a gecibe fogyaszt el 15 ember 60 db poharat?), meghúzom. Jó ez, kicsit savanykás, már csak remélem, hogy BBK és nem csuklott valaki ekkorát. Jó a buli, a pina húzza a lóbőrt, marad a sztorizás, ivás, meg süssünk valamit, jó lesz az. Kolbász vazz, húzd nyársra. Mi a picsa lesz már, nem eszünk sose?, hülye vagy még csak most húzom!, de mért hosszában Te retard!, jóvanhagyjafaszba!, ne már, ez nem fityma, hosszában???? Bebaszom a francba a parázsba így, majd kibányászod Te köcsög!

Serceg a fogad alatt a hamutól savanykás házi, csorog a zsír a pofádon. Törlés, ki tűnt el, hol a Gyugyu? Jött még két nő, az egyiket fűzi... Mivan??? A Gyugyu? Nőt??? Mutiiii! Erre még iszunk!

Hol a faszban? Öcsém? Alszik? Hozzuk le! Felmegyünk... nézd! Az Évin molyol, az azt hiszi én vagyok Ő, amikor megjelenek leakad, hogy az öcsém manipulál - azaz csak próbál, nem lát. Megnyugtatom, smárolunk, lenyelem a számba keveredett répát, a másik felét visszacsókolom az övébe. Love, sex, bealszik... eh, pedig most toltam volna le a fejét, hogy dolgozzon is, nem csak szórakozás az élet. Nagy faszt, ezzel ma már nem lesz semmi, ha éppen nem hulla, akkor bőg - mindig is nagy guruja voltam a női léleknek. Lefelé veszem az irányt, pia még van dögivel, nehogymá' kijózanodjak. Leérek, oldalra sem nézek, pedig érdemes lenne... kimegyek, piát találok, iszom... közben röhögés, égtelen. Merre? Ahonnan kitántorogtam... megyek vissza, Oli áll az ajtóban, résnyire nyitva, hozzám fordul, az ujja a száján, látom, hogy remeg. Ennyire nem fázhat, benézek a szobába.

Nem tudom értelmezni a látványt. Mint egy kibaszott posztmodern laokóncsoport, mi történik itt? Pislogok, tisztul a kép... a falhoz tolt ágyon, a fal mellett, hátát nekivetve Gyugyu nyújtott kézzel támaszkodik az ágyra húzott asztalon. Mi?! Najó, az asztaloknak nincs feje. Akkor? Nézem tovább, ennek nem csak feje van, a lába is lelóg az ágyról, a lapja meg lebeg... vagy tartja magát. Értem. Nem értem. Oké, fussunk neki még egyszer. Az nem asztal. Az egy hát. Egy nőnek a háta. A Gyugyu a tarkóját nyomja, de nem megy lejjebb, hát a 60 kilós barátom emelkedik. Már áll az ágyon, a csaj egy centit nem hajlott. Hang egy szál se, csak a Gyugyu szuszogása, küszködése hallatszik, a kintről beszűrődő narancs fényben látni vélem a csajnak látszó tárgy arcán a megvetést. Gyugyu (ekkor már kicsit lábujjhegyen van) csípője végül egy vonalba kerül a csaj fejével, mire az elfordítja és tökéletesen nyugodt, kicsit mély, de határozott hangon közli:

"Hiába tornázol, nem lesz semmi."

No, itt olyan háromnegyed órára kiesik minden, fájó hassal térek magamhoz a tűz mellett, a röhögőgörcs csak akkor kínoz tovább, amikor meglátom a Gyugyu szomorú fejét - "tényleg nem szopott". Mint később kiderült, a lányka muay thai magyar bajnok volt, rendes, okos, csak az orált nem kedvelte 10 perc után.

Innentől jórészt homály, pedig még történnek dolgok: sült kolbászt dobálunk a Bassinak, mint egy kiskutyának, át a kerítésen és azon vinnyogunk, hogy nem veszi észre a kifeszített drótokat, csak felakad rajtuk, de a lába még jár, amíg le nem akasztjuk róluk - mondjuk érthető, látni Ő sem látott, csak a szag után ment.

Jön a hajnal, Évit ébresztgetjük, de reménytelen, akut alkoholmérgezésből ébredni nem a legkönnyebb. Lehozzuk ágyastól - de minek?! - természetesen fejjel lefelé a 60 fokos lépcsőn, ettől megint öklend. Mindegy legalább megébredt. Nem tudom hogy indulunk haza, de megtesszük. Évi kiszáll Budakeszin, hogy a Havannáig milyen lesz az útja azt nem akarom elképzelni. Nekem a kocsiban ülni is nehéz volt, öcsém nem él, Gyugyu letört mint a bili füle, Cipó sáros, de jó munkát végzett, gaz nem maradt sehol, Olinak mélyebben vannak a szemei, mint valaha, a többieket inkább csak érzem, nem tudom. Mindegy, jó volt ez, már csak két nap és itt a péntek, jöhet a calibur, a bemelegítés megvolt, erőlködni meg minek, majd jön magától! ;)