Kezdjünk erősen

Kurvára híve vagyok az átgondoltságnak, a választékos stílusnak és az egyértelmű kommunikációnak. Ha tehetem a magánéletben is alkalmazom a struktúrákat - jót tesznek a hatékonyságnak. Hogy ez honnan jön, fasztudja. De így van, ez ellen ha szeretnék sem tehetek sokat.

Ellenben baráti beszélgetések során - főleg ha már körbement az első cigi, legurult néhány bemelegítő - ettől tartózkodni szoktam, mert visszajelzések alapján rohadtul idegesítő és baszottul nem szórakoztató. Nem mintha az első cigi és néhány korty után ez egy cseppet is érdekelne.

Ez itt... huh, ez egy fehér lap. Azt szarhatok rá, amit akarok, senki nem szólhat bele, a vélemények meg csak jöjjenek nyugodtan, majd a helyükre kerülnek. Ami vagy egy masszív dev/null-ban, vagy a megváltozott stílusban fog manifesztálódni. Majd meglátom.

Kezdjük meg.

Amióta az eszemet tudom XI. kerületi gyerek voltam. Lágymányos/Kelenföld, Gazdagrét... aztán kis kitérők az agglomerációba és távolabb, majd vissza a XI.-be, mert megtehettem. Ide születtem, itt nőttem fel, ez alakított, a többi csak sallang és patina csupán, a motorháztető alatt a budai vagány, a lágymányosi/gazdagréti igazi vadbarom működik. Most pedig benne a negyedik X-ben megint itt élek, már érzem hogy ettől a környéktől soha nem fogok szabadulni. Belém égett az, ami a Lágyi-tóval kezdődött, a 43.-as sporttelepével, a töltéssel, a Schönherz-el, a BEAC/MAFC-al, Gazdagréttel folytatódott.

Olyan ez, mint egy elbaszott fotóalbum: szinte mindenhonnan vannak benne képek, csak sokszor nem az szerepel rajtuk, ami lényeges - hanem amit annak a kurva fotósnak a szeme fontosnak látott. Ezért az egész nem ad ki egy szép ívet, összehányt cuccnak tűnik, de ha sokáig nézed, akkor megjön az érzés. Na, ez lesz most, elkezdem beragasztani a képeket...

Sorban az első sztori nem az első sztori, de jól hozza majd a lényeget.

Richfield, kinn, padon. Mindig ott voltunk, ki kutyával, ki sörrel, ki boroskólával, valaki meg csak szimplán a hülyeséget adta a közösbe. Volt amikor mindenki egyszerre mindet, ezekből lettek azok a szituk, amikre szívesen-nem szívesen, de mindenki emlékezett utána. Mondjuk ez is így indult, laza csütörtök délután, sulinak vége, már azon pörög a fél társaság, hogy milyen lesz a hétvégén a calibur, a másik fele a lomtalanításból hátramaradt kidobott gyerekruhákat próbálgatja - amik igen jól álltak, főleg ha egy 4 évesnek való kötött narancs-világoskék mellénykéről volt szó, amit a susogós FÖLÉ erőszakoltál. A kezed ugyan nem tudtad leengedni és a levegővétel sem volt egyszerű, de szerencsére a körülötted állóknak sem. Ha meg ezzel a szettel mamzikat ijesztgettél a kapualjból előugrálva, az még viccesebb volt. Főleg, amikor kiegészítetted egy símaszkkal és az örök "Pénzt, vagy életet!" fordulattal kezdtél - amit a mamzi azzal a lendülettel folytatott a "Kurvaanyád Te büdös geci!" riposzttal és bokától belengetett hálószatyorban (tudod, félöklömnyi zsinórhalom, széthúzva szatyor, amibe csak kenyeret/tejet lehet rakni, mert minden más átesik rajta) lévő két liter tejjel - nomeg kiló kenyérrel - úgy baszott állba, hogy két métert tántorodtál hátra és köpted ki a letört fogszilánkjaidat. Nem kellett félteni az öreglányokat, rajtunk edződtek. 

Naszóval kint padon, a péntek már laza lesz, lehet elhajolni, de csak óvatosan, amikor hazamész tízkor és a felmenőid nem alszanak, még tudni kell egyenesen állni. Tönki - a társaság egyik agytrösztje, zseniális a lasztival, laszti nélkül mégúgy, mindig játszik, soha ne vedd komolyan, csak ha fejedet akarja lerúgni viccből - feldobja, hogy nyomjuk fel a kistrafikot a ház aljában, mert van bent egy tv, egy mikró és majd jól eladjuk a Zsidónál Mezőn és akkor lesz hétvégére miből megvenni a fél literes troátúr ampullát. A Milka meg jó lesz kísérőnek és ha szerencsénk van, a polc felső részén lévő Napóleont sem issza meg a nyanya estig, és a műsor után még jobban beállhatunk. Hápersze, hogy persze, "bazdmeg Tönki, egy géniusz vagy, ez hogy a faszba' nem jutott eddig eszünkbe?!"

Nosza... no nem siettük el, úgyis meg kellett várni a sötétedést, meg hogy a lakók nagy része beletemetkezzen a kora esti álmosítóba, nekünk meg lecsússzon a BB Kékfrankos, hogy még okosabbak legyünk. Akkor még egy BBK, és amikor már elég bátor vagy, hajrá! Nem kell túlgondolni a dolgot, a trafik hátsó ajtaja a lépcsőházba nyílt a szeméttárolóval szemben. Tehát lépcsőházba be, lift kiakaszt, csendesség megvár, kintről a hesszelő jelez, hogy mehet. Tönki nekiáll, besétál a szemetesbe, majd 4 méter nekifutás után nyújtott lábbal rácsattan a trafikajtóra. Aztán döndülés, lepattan, mert az ajtókeret fém, az ajtó meg kifelé nyílik - vinnyogva röhögés, figyelés, hogy valamelyik földszinti lakó felkapta-e busa fejét a zajra amitől a előregyártott házelemek betonvas varratai is megrepedtek: de nem, lófaszt, már megy a Szomszédok. Akkor taktikát váltunk, fel a tízre, ágyneműtartóból elő az ilyen esetekre rendszeresített pajszernak beillő óriás csavarhúzó és second attempt. Ez bejön, a trafikajtó úgy nyílik, mintha a nyanya jött volna vissza... tv, mikro, meg a csetresz összeszed és futás: mivel a lift kiakasztva - meg amúgy is azzal jár mindenki -, a lépcsőház lépcsőin évtizedesnek tűnő por áll, rajtunk kívül senki nem használja. Mi is csak ilyenkor... Tönkivel oldalazva visszük a mikrót a tizedikre - nem egyszerű a doboz Milkát és a Napóleont egyensúlyozni a tetején -, az öcsém a tv-vel birkózik. A másodikon már nagyon liheg, ami szokatlan, simán bírja a 2 óra focit a pályán, most mi a geci baja van? Megvárjuk a negyediken, jön... kicsit lassabb, mint gondoltuk, beszélni nem bír, a seggén is sípol befelé a levegő. Mifasz? No, amikor feljebb ér, meglesz a megoldás: elindulni még el tudott, de a lépcsőn olyan buzi mód rugdalta a tv tetejére nem feltekert csatlakozózsinórt, hogy minden fordulónál egy újabb, szorosabb béklyót tekert a lábaira. A második magasságában és négy tekeréssel később már csak békaügetésben tudott közlekedni, ami lépcsőnek felfelé nem előny... megállni viszont nem mert, mert nyílt lent a lépcsőházajtó. A zsákbanfutás ehhez képest carllewis-i százas sprint, értitek mire gondolok. Nomindegy, megoldjuk a helyzetet és a béklyót, zsinór probléma kezel, irány a tizedik. Mi hazavisszük a mikrót - "az Olivér adta, neki már nem kellett, meg lehet rossz" -, a Tönki a tv-vel megy haza. Hogy Ő mit mondott nem tudom, nem volt lényeges, ez volt a negyedik amit hazavitt. Fél óra múlva újra a padon... a BBK elfogyott, de már van Napóleon, hozzá Milka dögivel, holnap visszük a tv-t és a mikrót a Zsidóhoz, szerintem megadja az öt rugót, az több mint másfél fejenként, hülye vagy, a troátúr 350, hogy bebaszunk, mekkora buli lesz!

És az is lett, de ez már egy másik kép, azt később ragasztjuk be!