Ha nem calibur, akkor házibuli!

Van annak jócskán diszkrét bája, amikor nem kell odafigyelned arra, hogyan és mikor esel össze, mert tudod, hogy jó helyre és jó kezekbe zuhansz. Mondjuk a hányás letuszkolása a kádlefolyóba otthon nem a kedvenc szórakozása senkinek, de egy diszkós kemény elcsúszás esetén sem lehet garantálni, hogy ez nem kell megtörténjen másnap reggel.Kockázatminimalizálni lehet, bebaszni viszont kötelező!

A házibulinak meg van sikerkritériuma: az elégnél lényegesen több pia és nőknek faszik, fasziknak nők - már csak a szórakozás kedvéért, hogy a nyalás-szopás-baszás szentháromságról ne beszéljünk... azaz dehogynem, beszéljünk csak, mi a fasz pörgeti ezt a rohadt sárgolyót, ha nem ezek "fúj, ne legyél undorííítóó!" testnedvektől csöpögő, cuppogó jóságok.

Eccóval nekikezdeni a szervezésnek. Kell a hely. Lehet persze valakinek a lakása a helyszín, de ezzel bevállalja, hogy az ősök - '90-es évek eleje, tudjátok muterral/faterral együtt nyomulsz az 54 nm-en - beleköpnek a levesbe. Vagy beleisznak a sörbe, ami rosszabb... szóval az ideális helyszín egy hétvégi ház, lehetőleg elvetemült időpontban - ki a picsa gondolna kedd éjszakai bulira, nincs az az aranyos anyu - és megközelíthető helyen. Ezt nem kell túlspilázni, egyrészt van autó is, másrészt az uccsó buszmegállótól nem nagy dolog az a 1,5 km séta. Hazafelé vadabb a dolog, de legalább kiszellőzik kicsit a fejed.

Megvan a ház - Budakeszi mellett - megvan hogy megyünk ki ("Oli, meg a Bubóék autóval jönnek!"), megvan hogy jönnek nők ("Évi az jó, akkora a csöcse, hogy egy masszív fasz is maximum vicc közte"). Szóval a csapat nekiindul, itt már kezdődnek a problémák. Ugye kisöcsi soha nem a lassúságáról volt híres, már a ház előtt álló autóban/autóból is csak feküdni tud, hála a troátúr injekciónak, miközben muter gyümölcskosárral kínál a 10. erkélyéről. Ledobja, és amikor utánanéz, ippen sikerül az öcsém fejét visszapattintani a hátsó ülésre, mégiscsak hülyén mutatna ahogy eszméletlen részegen fekszik a kocsiban. Igen Anya, megeszi majd - de hol van, itt van mingyá jön, hopp megint vissza éééés alá a nejlonszatyor mert hány Te barom!, igen jól van, haggyámá Anya! Huh, siker, muter lenyugszik, visszahúzza a buksiját a Regős 4 tizedikének biztonságába és beletemetkezik a szomszédok hülyeségeibe. Mi meg akkor indulhatunk is, még csak 4 üveg BBK fogyott, rendőr úgyse lesz, Budakeszin meg már vár az Évi - meglátjátok, gigantikus a csöcse és ha ügyes vagy, hálásan szopik is!

Irány a ház, az utolsó kereszteződésben kicibáljuk a kinejlonozott hátsó ülésről a Bubót, mossuk már le a fejét bazz, így kicsit büdös és gusztustalan. Kék csap alá tesszük, kicsit magához tér, a házig jó lesz, ott meg majd elhanyatlik valahol... Kiszállok, buszmegálló, Évi érkezik - huh, ezek nagyobbak, mint emlékeztem, és kibaszta magát, itt kúrás lesz! - mosoly, mert jófejek vagyunk, diszkrét kétdecis első korty az Éva (ééérted!) vermutból. Fasza kis buli lesz ez! Mire mi a házhoz érünk, ropog a tábortűz, a piák már kibontva, a társaság meg felbomlott a "rohadtul bebaszok semmi nem érdekel" és a "baszni fogok, ha addig élek is" demarkációs vonalak mentén - persze ez nem a kibebaszott koreai félsziget, tehát azok a vonalak képlékenyek, főleg a látótávolságtól függenek, az meg ugye... alkohol kérdése az egész. Zene szól, kicsit groteszk a szőlőtőkék között emszíhammerező Kiscipó, valahogy nem annyira adja a becsapós a 30 centis sárban, de ki nem szarja le? Dumálás, pia fogy, hangulat emelkedik - mondjuk inkább színusz az, ájulásokkal és hányásokkal tarkítva - lassan beletemetkezünk - az üvegekbe üveges szemmel, vagy a nőkbe álló fasszal. Már aki ugye.

Évike rendes, fél óra alatt merevre issza magát, felcipeljük a padlástérbe és a négy ágy közül letesszük az elsőre. Kicsit vígasztalom, de valahogy nem rezonáns, az Istennek sem tudom értelmesen szétrakni a lábát, hogy hozzáférjek. A szopatást nem kockáztatom meg, ki tudja még megijed, azt én elvérzek, Ő meg megfullad. Hagyjuk, majd fellocsoljuk később, pina még nem szaladt el előlem. Lemegyek, Kiscipó még mindig szánt a tőkék között, az öcsém tökéletesen idióta fejjel próbálja értelmezni a körülötte folyó eseményeket, többen a tűz köré húzott kanapékon dumálgatnak... megfogom az egyik műanyag poharat (hogy a gecibe fogyaszt el 15 ember 60 db poharat?), meghúzom. Jó ez, kicsit savanykás, már csak remélem, hogy BBK és nem csuklott valaki ekkorát. Jó a buli, a pina húzza a lóbőrt, marad a sztorizás, ivás, meg süssünk valamit, jó lesz az. Kolbász vazz, húzd nyársra. Mi a picsa lesz már, nem eszünk sose?, hülye vagy még csak most húzom!, de mért hosszában Te retard!, jóvanhagyjafaszba!, ne már, ez nem fityma, hosszában???? Bebaszom a francba a parázsba így, majd kibányászod Te köcsög!

Serceg a fogad alatt a hamutól savanykás házi, csorog a zsír a pofádon. Törlés, ki tűnt el, hol a Gyugyu? Jött még két nő, az egyiket fűzi... Mivan??? A Gyugyu? Nőt??? Mutiiii! Erre még iszunk!

Hol a faszban? Öcsém? Alszik? Hozzuk le! Felmegyünk... nézd! Az Évin molyol, az azt hiszi én vagyok Ő, amikor megjelenek leakad, hogy az öcsém manipulál - azaz csak próbál, nem lát. Megnyugtatom, smárolunk, lenyelem a számba keveredett répát, a másik felét visszacsókolom az övébe. Love, sex, bealszik... eh, pedig most toltam volna le a fejét, hogy dolgozzon is, nem csak szórakozás az élet. Nagy faszt, ezzel ma már nem lesz semmi, ha éppen nem hulla, akkor bőg - mindig is nagy guruja voltam a női léleknek. Lefelé veszem az irányt, pia még van dögivel, nehogymá' kijózanodjak. Leérek, oldalra sem nézek, pedig érdemes lenne... kimegyek, piát találok, iszom... közben röhögés, égtelen. Merre? Ahonnan kitántorogtam... megyek vissza, Oli áll az ajtóban, résnyire nyitva, hozzám fordul, az ujja a száján, látom, hogy remeg. Ennyire nem fázhat, benézek a szobába.

Nem tudom értelmezni a látványt. Mint egy kibaszott posztmodern laokóncsoport, mi történik itt? Pislogok, tisztul a kép... a falhoz tolt ágyon, a fal mellett, hátát nekivetve Gyugyu nyújtott kézzel támaszkodik az ágyra húzott asztalon. Mi?! Najó, az asztaloknak nincs feje. Akkor? Nézem tovább, ennek nem csak feje van, a lába is lelóg az ágyról, a lapja meg lebeg... vagy tartja magát. Értem. Nem értem. Oké, fussunk neki még egyszer. Az nem asztal. Az egy hát. Egy nőnek a háta. A Gyugyu a tarkóját nyomja, de nem megy lejjebb, hát a 60 kilós barátom emelkedik. Már áll az ágyon, a csaj egy centit nem hajlott. Hang egy szál se, csak a Gyugyu szuszogása, küszködése hallatszik, a kintről beszűrődő narancs fényben látni vélem a csajnak látszó tárgy arcán a megvetést. Gyugyu (ekkor már kicsit lábujjhegyen van) csípője végül egy vonalba kerül a csaj fejével, mire az elfordítja és tökéletesen nyugodt, kicsit mély, de határozott hangon közli:

"Hiába tornázol, nem lesz semmi."

No, itt olyan háromnegyed órára kiesik minden, fájó hassal térek magamhoz a tűz mellett, a röhögőgörcs csak akkor kínoz tovább, amikor meglátom a Gyugyu szomorú fejét - "tényleg nem szopott". Mint később kiderült, a lányka muay thai magyar bajnok volt, rendes, okos, csak az orált nem kedvelte 10 perc után.

Innentől jórészt homály, pedig még történnek dolgok: sült kolbászt dobálunk a Bassinak, mint egy kiskutyának, át a kerítésen és azon vinnyogunk, hogy nem veszi észre a kifeszített drótokat, csak felakad rajtuk, de a lába még jár, amíg le nem akasztjuk róluk - mondjuk érthető, látni Ő sem látott, csak a szag után ment.

Jön a hajnal, Évit ébresztgetjük, de reménytelen, akut alkoholmérgezésből ébredni nem a legkönnyebb. Lehozzuk ágyastól - de minek?! - természetesen fejjel lefelé a 60 fokos lépcsőn, ettől megint öklend. Mindegy legalább megébredt. Nem tudom hogy indulunk haza, de megtesszük. Évi kiszáll Budakeszin, hogy a Havannáig milyen lesz az útja azt nem akarom elképzelni. Nekem a kocsiban ülni is nehéz volt, öcsém nem él, Gyugyu letört mint a bili füle, Cipó sáros, de jó munkát végzett, gaz nem maradt sehol, Olinak mélyebben vannak a szemei, mint valaha, a többieket inkább csak érzem, nem tudom. Mindegy, jó volt ez, már csak két nap és itt a péntek, jöhet a calibur, a bemelegítés megvolt, erőlködni meg minek, majd jön magától! ;)

Kurvára híve vagyok az átgondoltságnak, a választékos stílusnak és az egyértelmű kommunikációnak. Ha tehetem a magánéletben is alkalmazom a struktúrákat - jót tesznek a hatékonyságnak. Hogy ez honnan jön, fasztudja. De így van, ez ellen ha szeretnék sem tehetek sokat.

Ellenben baráti beszélgetések során - főleg ha már körbement az első cigi, legurult néhány bemelegítő - ettől tartózkodni szoktam, mert visszajelzések alapján rohadtul idegesítő és baszottul nem szórakoztató. Nem mintha az első cigi és néhány korty után ez egy cseppet is érdekelne.

Ez itt... huh, ez egy fehér lap. Azt szarhatok rá, amit akarok, senki nem szólhat bele, a vélemények meg csak jöjjenek nyugodtan, majd a helyükre kerülnek. Ami vagy egy masszív dev/null-ban, vagy a megváltozott stílusban fog manifesztálódni. Majd meglátom.

Kezdjük meg.

Amióta az eszemet tudom XI. kerületi gyerek voltam. Lágymányos/Kelenföld, Gazdagrét... aztán kis kitérők az agglomerációba és távolabb, majd vissza a XI.-be, mert megtehettem. Ide születtem, itt nőttem fel, ez alakított, a többi csak sallang és patina csupán, a motorháztető alatt a budai vagány, a lágymányosi/gazdagréti igazi vadbarom működik. Most pedig benne a negyedik X-ben megint itt élek, már érzem hogy ettől a környéktől soha nem fogok szabadulni. Belém égett az, ami a Lágyi-tóval kezdődött, a 43.-as sporttelepével, a töltéssel, a Schönherz-el, a BEAC/MAFC-al, Gazdagréttel folytatódott.

Olyan ez, mint egy elbaszott fotóalbum: szinte mindenhonnan vannak benne képek, csak sokszor nem az szerepel rajtuk, ami lényeges - hanem amit annak a kurva fotósnak a szeme fontosnak látott. Ezért az egész nem ad ki egy szép ívet, összehányt cuccnak tűnik, de ha sokáig nézed, akkor megjön az érzés. Na, ez lesz most, elkezdem beragasztani a képeket...

Sorban az első sztori nem az első sztori, de jól hozza majd a lényeget.

Richfield, kinn, padon. Mindig ott voltunk, ki kutyával, ki sörrel, ki boroskólával, valaki meg csak szimplán a hülyeséget adta a közösbe. Volt amikor mindenki egyszerre mindet, ezekből lettek azok a szituk, amikre szívesen-nem szívesen, de mindenki emlékezett utána. Mondjuk ez is így indult, laza csütörtök délután, sulinak vége, már azon pörög a fél társaság, hogy milyen lesz a hétvégén a calibur, a másik fele a lomtalanításból hátramaradt kidobott gyerekruhákat próbálgatja - amik igen jól álltak, főleg ha egy 4 évesnek való kötött narancs-világoskék mellénykéről volt szó, amit a susogós FÖLÉ erőszakoltál. A kezed ugyan nem tudtad leengedni és a levegővétel sem volt egyszerű, de szerencsére a körülötted állóknak sem. Ha meg ezzel a szettel mamzikat ijesztgettél a kapualjból előugrálva, az még viccesebb volt. Főleg, amikor kiegészítetted egy símaszkkal és az örök "Pénzt, vagy életet!" fordulattal kezdtél - amit a mamzi azzal a lendülettel folytatott a "Kurvaanyád Te büdös geci!" riposzttal és bokától belengetett hálószatyorban (tudod, félöklömnyi zsinórhalom, széthúzva szatyor, amibe csak kenyeret/tejet lehet rakni, mert minden más átesik rajta) lévő két liter tejjel - nomeg kiló kenyérrel - úgy baszott állba, hogy két métert tántorodtál hátra és köpted ki a letört fogszilánkjaidat. Nem kellett félteni az öreglányokat, rajtunk edződtek. 

Naszóval kint padon, a péntek már laza lesz, lehet elhajolni, de csak óvatosan, amikor hazamész tízkor és a felmenőid nem alszanak, még tudni kell egyenesen állni. Tönki - a társaság egyik agytrösztje, zseniális a lasztival, laszti nélkül mégúgy, mindig játszik, soha ne vedd komolyan, csak ha fejedet akarja lerúgni viccből - feldobja, hogy nyomjuk fel a kistrafikot a ház aljában, mert van bent egy tv, egy mikró és majd jól eladjuk a Zsidónál Mezőn és akkor lesz hétvégére miből megvenni a fél literes troátúr ampullát. A Milka meg jó lesz kísérőnek és ha szerencsénk van, a polc felső részén lévő Napóleont sem issza meg a nyanya estig, és a műsor után még jobban beállhatunk. Hápersze, hogy persze, "bazdmeg Tönki, egy géniusz vagy, ez hogy a faszba' nem jutott eddig eszünkbe?!"

Nosza... no nem siettük el, úgyis meg kellett várni a sötétedést, meg hogy a lakók nagy része beletemetkezzen a kora esti álmosítóba, nekünk meg lecsússzon a BB Kékfrankos, hogy még okosabbak legyünk. Akkor még egy BBK, és amikor már elég bátor vagy, hajrá! Nem kell túlgondolni a dolgot, a trafik hátsó ajtaja a lépcsőházba nyílt a szeméttárolóval szemben. Tehát lépcsőházba be, lift kiakaszt, csendesség megvár, kintről a hesszelő jelez, hogy mehet. Tönki nekiáll, besétál a szemetesbe, majd 4 méter nekifutás után nyújtott lábbal rácsattan a trafikajtóra. Aztán döndülés, lepattan, mert az ajtókeret fém, az ajtó meg kifelé nyílik - vinnyogva röhögés, figyelés, hogy valamelyik földszinti lakó felkapta-e busa fejét a zajra amitől a előregyártott házelemek betonvas varratai is megrepedtek: de nem, lófaszt, már megy a Szomszédok. Akkor taktikát váltunk, fel a tízre, ágyneműtartóból elő az ilyen esetekre rendszeresített pajszernak beillő óriás csavarhúzó és second attempt. Ez bejön, a trafikajtó úgy nyílik, mintha a nyanya jött volna vissza... tv, mikro, meg a csetresz összeszed és futás: mivel a lift kiakasztva - meg amúgy is azzal jár mindenki -, a lépcsőház lépcsőin évtizedesnek tűnő por áll, rajtunk kívül senki nem használja. Mi is csak ilyenkor... Tönkivel oldalazva visszük a mikrót a tizedikre - nem egyszerű a doboz Milkát és a Napóleont egyensúlyozni a tetején -, az öcsém a tv-vel birkózik. A másodikon már nagyon liheg, ami szokatlan, simán bírja a 2 óra focit a pályán, most mi a geci baja van? Megvárjuk a negyediken, jön... kicsit lassabb, mint gondoltuk, beszélni nem bír, a seggén is sípol befelé a levegő. Mifasz? No, amikor feljebb ér, meglesz a megoldás: elindulni még el tudott, de a lépcsőn olyan buzi mód rugdalta a tv tetejére nem feltekert csatlakozózsinórt, hogy minden fordulónál egy újabb, szorosabb béklyót tekert a lábaira. A második magasságában és négy tekeréssel később már csak békaügetésben tudott közlekedni, ami lépcsőnek felfelé nem előny... megállni viszont nem mert, mert nyílt lent a lépcsőházajtó. A zsákbanfutás ehhez képest carllewis-i százas sprint, értitek mire gondolok. Nomindegy, megoldjuk a helyzetet és a béklyót, zsinór probléma kezel, irány a tizedik. Mi hazavisszük a mikrót - "az Olivér adta, neki már nem kellett, meg lehet rossz" -, a Tönki a tv-vel megy haza. Hogy Ő mit mondott nem tudom, nem volt lényeges, ez volt a negyedik amit hazavitt. Fél óra múlva újra a padon... a BBK elfogyott, de már van Napóleon, hozzá Milka dögivel, holnap visszük a tv-t és a mikrót a Zsidóhoz, szerintem megadja az öt rugót, az több mint másfél fejenként, hülye vagy, a troátúr 350, hogy bebaszunk, mekkora buli lesz!

És az is lett, de ez már egy másik kép, azt később ragasztjuk be!